Hogyan védekezzünk a nyugdíjkorhatár emelése ellen?

Az elmúlt évtizedekben, egészen 1998-ig Magyarországon is kizárólag az úgynevezett felosztó-kirovó nyugdíjrendszer működött. Ez a szisztéma nem jelent mást, mint hogy az éppen most munkaképes, dolgozó polgárok befizetéseiből fizetik ki az éppen most nyugdíjas korúak járandóságát. Vagyis ebben a rendszerben nincs sok kapcsolat az általunk befizetett nyugdíjjárulék és a néhány évtizeddel később kapott nyugdíj között. Ez a világ sok országában alkalmazott megoldás napjainkban szinte mindenütt válságba került. Hiszen amíg a II. világháború után a népességszám és a fiatalok aránya rakétagyorsasággal bővült, addig jelenleg a fejlett államokban a népesség elöregedése jellemző és a keresőképes fiatalok nyugdíjasokhoz, inaktívakhoz viszonyított aránya egyre csökken.
Az állami finanszírozás, az állami szabályozás úgy tud reagálni erre a helyzetre, hogy vagy megemeli a beszedendő adó, járulék összegét, vagy egyre kisebb mértékű nyugdíjat próbálnak juttatni a nyugdíjasoknak, vagy esetleg megemelik a nyugdíjkorhatár mértékét, azaz több időt kell munkával, és kevesebb időt lehet nyugdíjban tölteni. Egyik megoldási lehetőség sem tűnik túl kedvezőnek. Éppen ezért az állami (szakszóval mondva az úgynevezett felosztó-kirovó) nyugdíjrendszer mellett megjelent a tőkefedezeti rendszer, mely az emberek öngondoskodására, az elő-takarékosságra épít s mely kiegészíti a klasszikus állami nyugdíjrendszert.

Kapcsolódó anyagok: